mielőtt pirkadni kezdett, az igazat megvallva jóval mielőtt pirkadni kezdett volna, hajnalo 4 órakkor, kezdett már nagyon kiürülni a bulihely, szóval eljöttünk, gondolva csak találunk egy nyitvatartó helyet, ahova beülünk. hova máshova is mehettünk volna, mint a MCDonaldsba :)
mivel a Gyurinak rendesen feltörte a lábát a táncos cipője, elég nehezen mozogtunk. mivel én nem éreztem magam fáradnak elhagytam a gyenge láncszemet :) és elmentem kicsit körülnézni, hiszen ez a város sosem alaszik. hát azért ez így nem igaz, mert hajnali 4 körül senki nem volt kinn, mindenesetre elég érdekes volt, hogy pár órája még több ezer ember hömpölygött, most teljesen üresek voltak az utcák. alig 3 óra múlva kezdett ébredezni a város, ezért mi is nekivágtunk az aznapi etapnak. persze még előtte a mekiben a szembelévő aztalnál a srác tekert egy vicces cigit :), gondolom h jól kezdődkön a napja.
összeszedtem a Gyurit, és az első pár lépésünk - ami mellesleg elég nehézkes volt, mert a Gyurinak nagyon fájt a lába - a Rockefeller centerhez vezetett, majd onnan az én személyes NY-i kedvencemhez az Empire State Buildinghez. azt mondják aki korán kel aranyat lel, nos arról nem szól a fáma mi van azokkal, akik nem is alszanak, de valószínüleg ők is megkapják a jutalmukat, mert a tegnapi sornak nyoma sem volt. kb a 2. helyen mentünk fel a 86. emeletre. még egyszer hangsúlyoznám h a 86. emeletre, ja és a lift kb 1 percen belül ott volt :):). erről sokkal többet nem tudok mondani, nézzétek meg a képeket, szerintem lenyűgöző. elképeztően magasan voltunk, de képek: http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328761844127831154
nyílván nem adja vissza teljesen a távolságokat, de sztem jók lettek.
ismét subway-re szálltunk és következett a nap fénypontja, a Statue ofLiberty (Szabadság-szobor). egészen könnyedén megtaláltuk, megvettem a jegyeket, és mivel nagyon szép idő volt, egy remek nap állt előttünk, egészen eddig a pillanatig. ugyanis, amikor megvettem a jegyeket nem láttam h mennyien vannak már előttünk jeggyel arra várva h hajóra szálljanak. nos rengetegen voltak: http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328760662513220162
ezen és a következő képeken látni h kb 84 km-es sor volt, ami elválasztott minket a nap legnagyobb látványosságától - ha nem is méretben a legnagyobb. aki ismer az valószínüleg tudja h milyen döntés született, aki nem az most megtudja. természetesen nem álltunk be a sorba - én nem vagyok az a sorbaállós típus - visszamentem a jegyárusító helyre, kinéztem a két áldozatomat, és eladtam neki a jegyeket, még csak az ERŐt sem kellett használnom :)
szóval csak nagyon messziről sikerült semügyre venni NY és talán egész USA legismertebb jelképét.
mivel ennyire átvágták a számításaimat, új tervet kellett kieszelni, ami kb annyit tartalmazott h hazamegyünk. ennek több oka volt, egyrészt fáradtak voltunk, a Gyurinak a lába elég rossz állapotban volt, szóval sokat nem mászkálhattunk. szóval a buszhoz vettük az irány, természetesen még 1 látványosság volt amit nem lehetett kihagyni. Word Trade Center ikertornyok, pontosabban azoknak a helye. nagyon nem lehetett látni semmit, egy hatalmas gödör tátong, és mindenféle építkezés zajlik a környéken. ahogy ott áltunk még jobban felerősödött bennem a összeesküvés elmélet, miszerint a tornyok nem attól omlottak össze h a repülők belementek. egy ekkora böszme épület nem képes ennyire pontosan maga alá omlani, főleg ilyen kis helyen. de valószínüleg soha nem fog kiderülni az igazság h mi is történt aznap.
szóval irány a buszhoz, fel a buszra 4 óra zötykölődé, némi alvással átszőve, le Baltimoreban, villamos, reptér, busz és ismét itt voltunk Jessupban hurrá.
nos mindent összevetve nagyszerű élmény volt, megérte elmenni főleg ennyi pénzért, természeten egy hét se lenne elég h az ember bejárja az egész várost. nem tudom milyen lehet ott élni, de egy ideig biztosan jó, mert tényleg mindent megtalálsz, amit csak akarsz, de egy idő után valószínüleg már sok ebből a rohanásból, mert mindenki mindig siet valahova.
nézegessétek a képeket
pá
R aki látta NY-ot :)
2009. április 26., vasárnap
2009. április 25., szombat
NY lépésről lépésre
szóval NY. hát azt meg kell hagyni h ez egy teljesen más hely mint ahol eddig voltam. mivel mindenhonnan amerika folyik, a tv-ből, filmekből... ezért már elég sokat láttam képeket, filmet a nagy almáról, ezért valahogy nem ütött olyan nagyott, de azért elég maradandó élmény volt.
akkor lássuk lépésről lépésre:
első lépés: megterveztem az útvonalat, kinéztem a buszt amivel mentünk, kemény 20 dodó volt a jegy- ennyit azért megért :) - reggel 10kor indult, szóval korán kellett kelni h elérjük, mert baltimoreból indult, és oda kb másfél óra innen az út. simán odataláltunk, a busz jött is pontosan, felszálltunk és kb 4 óra múlva mikor leszálltunk már ott is voltunk a Madison Square Garden tövében...
2. lépés: "merre is menjünk?" mivel a Gyurinak azt mondták h a Broadway-on végigsétálva ott lesz minden, nem volt más dolgunk mint megtalálni. szerencsére NY utcáinak nagy rész számozott utcák, így elég könnyű odatalálni vhova, csak meg kell nézni h az utca ahova mész az nagyobb mint ahol most vagy, és elindulni arra amerre növekszik a számozás. mivel kb másfél napunk volt h megnézzünk mindent, ezért el kellett dönteni h hova is menjünk. elsőre elindultunk északnak a Central Park-ba. kb 25 háztömböt sétáltunk mire odaértünk és nem is tünt olyan nagynak. persze amikor beljebb hatoltunk akkor rájöttünk h nagy. elképesztő egyébként h egy ilyen város közepén legyen egy ilyen szép hely, kicsit kell csak beljebb menni és már olyan mintha nem is NY-ban lennél, nyoma sincs dudálásnak, tömegnek, de vannak ilyenek: (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328754281196211250). a Gyuri nem az nagy túrázó, ezért beltünk egy bringába, amit egy srác tekert, és azzal mentünk körbe. meg kell hagyni a srác elég jó erőben volt hogy velünk így körbement mert voltak rendesen emelkedők. érdekes figura volt, beszélgettünk kicsit. ez a kis utazás több mint fél óráig tartott, szóval ebből kiderül h nem egy kis parkról van szó. leszállva, belevetettük magunkat ismét a betonrengetegbe...
3 lépés: nyilván vannak alap dolgok, ahova mindenkinek el kell menni amikor NY-ban van, ezek közé tartozik a Times Square (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328755891281238530), nyilván mi is elmentünk. olyan mint a tv-ben zsúfolt telistele reklámokkal, és túristákkal, de ezt leszámítva semmi extra. tipikus példája annak h milyen hatalma van a médiának. ha nem láttam volna soha életemben semmit NY-ról akkor nem tudnám megmondani h mi olyan nagy szám ezen a helyen. kicsit nagyképűen hangzik gondolom h itt fikázom a Times Squaret- úgy h én is ott fényképeztem meg pózoltam - de tényleg nincs semmi extra. következő kötelező hely az Empire State Building
köv lépés: természetesen ezt nem fogom fikázni a világ egyik legmagasabb épületét, de nem is fogok sokat írni róla, mert nem jutottunk fel aznap. olyan nagy sor volt kinn, és mint másnap kiderült benn is, hogy nem álltuk végig. fotózgattunk kinn, majd bolyongtunk kicsit csak úgy össze-vissza. mivel nem volt szállásunk az éjszakára, arra gondoltunk hogy kellene keresni valami helyet ahol elvagyunk éjszaka. már megint a Gyurira kellett hagyatkoznom, mivel látta a neten hogy van itt egy magyar klub, és akkor oda el kellene menni. természetesen nem járt jobban utána,ennek meg is lett a következménye. jó messze volt onnan ahol voltunk, így aztán sétáltunk egy jót közben elkezdett sötétedni, felkapcsolnát a világításokat. ha nem is néz ki olyan jól mint Budapest, de vannak nagyon jól megvilgított épületek ( http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328758927730336082 ). mint azt kitalálhattátok a magyar klub nem az volt aminek mi gondoltuk. beszélni beszéltek magyarul, de az átlag életkor kb 50 év volt, és nem terveztek semmi bulit éjszakára :) szóval irány vissza a belvárosba.
köv lépés: ez a lépés egyenesen a metroba (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328759056682327346) vezetett minek. kicsivel több metróvonal van mint nálunk, de nem olyan gáz. elég könnyen ki lehet találni h mivel, merre kell menni. 2 dollár és pár megállóval később már ott is voltunk ismét NY szívében a tömeg közepén (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328759578253309794) bár a tömeg pont nem látszik a képen. elképeztő volt h éjfél volt már és még mindig rengeteg ember volt az utcákon, gondolom ezért mondják h ez a város sosem alszik - mondjuk ezt majd nemsokára megcáfolom. nagy nehezen találtunk egy helyet ahova bementünk, szólt zene, meg minden, szóval ott töltöttük az éjszakát. majd mielőtt pirkadni kezdett....
to be continued
akkor lássuk lépésről lépésre:
első lépés: megterveztem az útvonalat, kinéztem a buszt amivel mentünk, kemény 20 dodó volt a jegy- ennyit azért megért :) - reggel 10kor indult, szóval korán kellett kelni h elérjük, mert baltimoreból indult, és oda kb másfél óra innen az út. simán odataláltunk, a busz jött is pontosan, felszálltunk és kb 4 óra múlva mikor leszálltunk már ott is voltunk a Madison Square Garden tövében...
2. lépés: "merre is menjünk?" mivel a Gyurinak azt mondták h a Broadway-on végigsétálva ott lesz minden, nem volt más dolgunk mint megtalálni. szerencsére NY utcáinak nagy rész számozott utcák, így elég könnyű odatalálni vhova, csak meg kell nézni h az utca ahova mész az nagyobb mint ahol most vagy, és elindulni arra amerre növekszik a számozás. mivel kb másfél napunk volt h megnézzünk mindent, ezért el kellett dönteni h hova is menjünk. elsőre elindultunk északnak a Central Park-ba. kb 25 háztömböt sétáltunk mire odaértünk és nem is tünt olyan nagynak. persze amikor beljebb hatoltunk akkor rájöttünk h nagy. elképesztő egyébként h egy ilyen város közepén legyen egy ilyen szép hely, kicsit kell csak beljebb menni és már olyan mintha nem is NY-ban lennél, nyoma sincs dudálásnak, tömegnek, de vannak ilyenek: (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328754281196211250). a Gyuri nem az nagy túrázó, ezért beltünk egy bringába, amit egy srác tekert, és azzal mentünk körbe. meg kell hagyni a srác elég jó erőben volt hogy velünk így körbement mert voltak rendesen emelkedők. érdekes figura volt, beszélgettünk kicsit. ez a kis utazás több mint fél óráig tartott, szóval ebből kiderül h nem egy kis parkról van szó. leszállva, belevetettük magunkat ismét a betonrengetegbe...
3 lépés: nyilván vannak alap dolgok, ahova mindenkinek el kell menni amikor NY-ban van, ezek közé tartozik a Times Square (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328755891281238530), nyilván mi is elmentünk. olyan mint a tv-ben zsúfolt telistele reklámokkal, és túristákkal, de ezt leszámítva semmi extra. tipikus példája annak h milyen hatalma van a médiának. ha nem láttam volna soha életemben semmit NY-ról akkor nem tudnám megmondani h mi olyan nagy szám ezen a helyen. kicsit nagyképűen hangzik gondolom h itt fikázom a Times Squaret- úgy h én is ott fényképeztem meg pózoltam - de tényleg nincs semmi extra. következő kötelező hely az Empire State Building
köv lépés: természetesen ezt nem fogom fikázni a világ egyik legmagasabb épületét, de nem is fogok sokat írni róla, mert nem jutottunk fel aznap. olyan nagy sor volt kinn, és mint másnap kiderült benn is, hogy nem álltuk végig. fotózgattunk kinn, majd bolyongtunk kicsit csak úgy össze-vissza. mivel nem volt szállásunk az éjszakára, arra gondoltunk hogy kellene keresni valami helyet ahol elvagyunk éjszaka. már megint a Gyurira kellett hagyatkoznom, mivel látta a neten hogy van itt egy magyar klub, és akkor oda el kellene menni. természetesen nem járt jobban utána,ennek meg is lett a következménye. jó messze volt onnan ahol voltunk, így aztán sétáltunk egy jót közben elkezdett sötétedni, felkapcsolnát a világításokat. ha nem is néz ki olyan jól mint Budapest, de vannak nagyon jól megvilgított épületek ( http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328758927730336082 ). mint azt kitalálhattátok a magyar klub nem az volt aminek mi gondoltuk. beszélni beszéltek magyarul, de az átlag életkor kb 50 év volt, és nem terveztek semmi bulit éjszakára :) szóval irány vissza a belvárosba.
köv lépés: ez a lépés egyenesen a metroba (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328759056682327346) vezetett minek. kicsivel több metróvonal van mint nálunk, de nem olyan gáz. elég könnyen ki lehet találni h mivel, merre kell menni. 2 dollár és pár megállóval később már ott is voltunk ismét NY szívében a tömeg közepén (http://picasaweb.google.hu/kotirobert/NY042409#5328759578253309794) bár a tömeg pont nem látszik a képen. elképeztő volt h éjfél volt már és még mindig rengeteg ember volt az utcákon, gondolom ezért mondják h ez a város sosem alszik - mondjuk ezt majd nemsokára megcáfolom. nagy nehezen találtunk egy helyet ahova bementünk, szólt zene, meg minden, szóval ott töltöttük az éjszakát. majd mielőtt pirkadni kezdett....
to be continued
NY
nemsokára beszámoló és képek a nagy almából.
annyit elárulok előre hogy elég jó volt, és nagyon, nagyon, nagyon nagy.
2009. április 18., szombat
halihó!
nos kicsit elhanyagoltam a blogomat, de amint látom nem hiányoztak a bejegyzések senkinek, mert nem reklamált senki h mi van már, mikor írok vmit. na mind1 ennyivel nem ússzátok meg azért is írok.
az a helyzet h most már egészen százszázalék h hazamegyek május 15.-én, aki akar örül ennek aki nem nem. ha minden jól megy nem is maradok sokáig, bár a nyár nagy részét valószínüleg otthon töltöm - ha vki tud vmi nyári munkát nyugodtan szólhat. szóval haza kell mennem elintézni néhány papírt, és ha sikerül akkor jövök is vissza. itt azt hazudták h sajnálják h elmegyek, és nagyon remélik h visszajövök, remélem h komolyan gondolták, mert jó lenne ide visszajönni, mert itt már azért kiismerem magam és tudom merre hány méter, vagy yard, kinek mi. bár ma szembesültem azzal h kocsi nélkül itt eléggé a semmi közepén vagyunk, mert el akartam ma menni a boltba venni ezt-azt és pont az orrom előtt ment el a busz - ezzel nem is lenne gond pesten, de még pécelen se - csakhogy itt, mivel szombat van csak 2 órával később jött volna a következő, de ha azzal elmegyek akkor nem tudok visszajönni. szóval nem mentem. persze itt egy 11 perces útról beszélünk, ami azért gyalog gáz.
pénteken voltunk dc-ben. mivel nagyon jó idő volt hova máshova is mentünk volna, mint temetőbe. elmentünk az arlingtoni temetőbe, ahol nemrég Janka látta az elnököt, persze most nem volt ott. de nagyon jó idő volt, jót sétáltunk, megnéztük a Keneddyk sírját, meg az ismeretlen katonáét, volt örségváltás meg minden. jó kis nap volt mikor visszaértünk láttam h kicsit meg is sütött a nap, persze nem barnultam, csak pirultam :)
szóval ilyenek történnek, lehet h a következő szabadnapomon, elemegyek philybe, mert ott még nem voltam. (azt nem ígérem h megnyalom a szabadságharangot Viktor) ezzel csak az a h messze van, és nem olcsó az út, szóval tekintve h haza kell mennem lehet h ez kimarad, de majd meglátjuk.
csináltam pár képet, nem sokat, mert nem voltak feltöltve az elemek persze, de azért nézzétek őket itt:
http://picasaweb.google.hu/kotirobert
pá
R
ui.:és hajrá Talma, elkezdődött az új szezon sajna nem a legjobban.
nos kicsit elhanyagoltam a blogomat, de amint látom nem hiányoztak a bejegyzések senkinek, mert nem reklamált senki h mi van már, mikor írok vmit. na mind1 ennyivel nem ússzátok meg azért is írok.
az a helyzet h most már egészen százszázalék h hazamegyek május 15.-én, aki akar örül ennek aki nem nem. ha minden jól megy nem is maradok sokáig, bár a nyár nagy részét valószínüleg otthon töltöm - ha vki tud vmi nyári munkát nyugodtan szólhat. szóval haza kell mennem elintézni néhány papírt, és ha sikerül akkor jövök is vissza. itt azt hazudták h sajnálják h elmegyek, és nagyon remélik h visszajövök, remélem h komolyan gondolták, mert jó lenne ide visszajönni, mert itt már azért kiismerem magam és tudom merre hány méter, vagy yard, kinek mi. bár ma szembesültem azzal h kocsi nélkül itt eléggé a semmi közepén vagyunk, mert el akartam ma menni a boltba venni ezt-azt és pont az orrom előtt ment el a busz - ezzel nem is lenne gond pesten, de még pécelen se - csakhogy itt, mivel szombat van csak 2 órával később jött volna a következő, de ha azzal elmegyek akkor nem tudok visszajönni. szóval nem mentem. persze itt egy 11 perces útról beszélünk, ami azért gyalog gáz.
pénteken voltunk dc-ben. mivel nagyon jó idő volt hova máshova is mentünk volna, mint temetőbe. elmentünk az arlingtoni temetőbe, ahol nemrég Janka látta az elnököt, persze most nem volt ott. de nagyon jó idő volt, jót sétáltunk, megnéztük a Keneddyk sírját, meg az ismeretlen katonáét, volt örségváltás meg minden. jó kis nap volt mikor visszaértünk láttam h kicsit meg is sütött a nap, persze nem barnultam, csak pirultam :)
szóval ilyenek történnek, lehet h a következő szabadnapomon, elemegyek philybe, mert ott még nem voltam. (azt nem ígérem h megnyalom a szabadságharangot Viktor) ezzel csak az a h messze van, és nem olcsó az út, szóval tekintve h haza kell mennem lehet h ez kimarad, de majd meglátjuk.
csináltam pár képet, nem sokat, mert nem voltak feltöltve az elemek persze, de azért nézzétek őket itt:
http://picasaweb.google.hu/kotirobert
pá
R
ui.:és hajrá Talma, elkezdődött az új szezon sajna nem a legjobban.
2009. április 9., csütörtök
hello
csak 1 gyors bejegyzés. ma voltam a wal-martban vásárolni, és feltünt vmi, ami valószínüleg a világ minden táján ugyanilyen, az emberek birkák. volt nyitva kb 15 pénztár, de az első 5-nél nagyon hosszú sor kígyózótt, persze én nem álltam be - aki már volt velem vásárolni az tudja h ha lehet akkor addig megyek ameddig szabad pénztárt nem találok. majd csodák csodájára pár méterrel arréb 2 pénztáros is teljesen nyugodtan beszélgetett, mert senki még csak a közelükbe se ment. szóval kb 1 perc alatt ki is jutottam, persze mindezt köszönhetem azoknak akik birkák.
szóval köszönöm a világ birkáinak h lehetővé teszik számunkra, nem birkák számára - és itt mindenki abba a csoportba gondolja magát ahova akarja - hogy ezeket a dolgokat gyorsabban megússzuk.
pá
R
csak 1 gyors bejegyzés. ma voltam a wal-martban vásárolni, és feltünt vmi, ami valószínüleg a világ minden táján ugyanilyen, az emberek birkák. volt nyitva kb 15 pénztár, de az első 5-nél nagyon hosszú sor kígyózótt, persze én nem álltam be - aki már volt velem vásárolni az tudja h ha lehet akkor addig megyek ameddig szabad pénztárt nem találok. majd csodák csodájára pár méterrel arréb 2 pénztáros is teljesen nyugodtan beszélgetett, mert senki még csak a közelükbe se ment. szóval kb 1 perc alatt ki is jutottam, persze mindezt köszönhetem azoknak akik birkák.
szóval köszönöm a világ birkáinak h lehetővé teszik számunkra, nem birkák számára - és itt mindenki abba a csoportba gondolja magát ahova akarja - hogy ezeket a dolgokat gyorsabban megússzuk.
pá
R
2009. április 6., hétfő
shopping
szóval akinek a címből nem derült ki, annak elmondom h a mai témánk a vásárlás lesz. pár napja elmentünk az egyik közeli mall-ba (bevásárlóközpontba), azt már meg se említem h hatalmas, minden tiszta, mintha ma épült volna. a lényeg az h annak ellenére h mindenki sír, meg a hírekben csak azt hallod h senkinek nincs munkája, nincs pénze.... annak ellenére, rengetegen voltak, mondjuk nagyon sok leértékelés volt. csomó olyan márka, ami nálunk nem található, de volt olyan is, amit nálunk is árulnak. de azok acuccok, amik nem akciósak nagyjából annyiba kerültek mint nálunk.
szóval ennyit arról h amerika mennyire drága.
csak ennyi, most megyek edzésre
pá
R
szóval ennyit arról h amerika mennyire drága.
csak ennyi, most megyek edzésre
pá
R
2009. április 3., péntek
wáccáp!
mármint mi a helyzet :)
nem írtam már pár napja, mondjuk nem is történt semmi olyan, ami nagyon különleges lenne, persze ha kiszínezem kicsit a sztorikat, akkor minden történet érdekes :)
szóval 2 napja voltam moziban megint 3d-ben, mármint nem 3dben mentem moziba, hanem a film amit vetítettek volt 3d-ben. elég jó volt, animációs film volt az Aliens vs. monsters, sztem 2d-ben is tetszett volna de így elég különleges volt. azt azért hozzá kell tenni h húsz perc után már nem volt annyira izgalmas h 3d-s. a héten játszák az új Halálos irambant, azt nem tom h megnézem-e, de köv héten lesz a Dragonball movie!!!! azt tuti megnézem.
van vmi, amit talán már írtam, talán nem, de most megemlítem. egy olyan dolog ami apróságnak hangzik mégis nagy dolog. szóval mostanában, amikor végzek mindig van itt vmi főnök (manager), s mikor megyek el, köszönök, ők pedig megköszönik a munkámat, először azt hittem h vmi extrát csináltam, de ez már többször is előfordult sőt olyan is volt h azt mondták: "good job". kemény mi. a lényeg az h tök jól esett, nagyon jó kedvem lett tőle :)
persze vannak szar dolgok is, pl.:
ma ketten voltunk lenn, a Toni (aki tadzsikisztáni srác, egyébként a neve Loik) meg én. Toni vmi zenét hallgatott a telefonjáról kihangosítva, majd jött a menedzser az étteremből, hallotta a zenét, és ahelyett h szólt volna h ezt nem kellene felhívta a mi főnökünket, és felnyomta a Tonit h zenét hallgat. értitek ti ezt? mert én nem. egyrészt kúrvára semmi köze a dologhoz, mert nem itt dolgozik, másrészt ha tudja h ezt nem kellene, akkor mondja h kapcsolja ki. ja és nem Ő az egyetlen, aki ezt csinálja, nagyon megy itt az egymást hátba döfés. persze ez nem amerikai dolog, ilyen nálunk is van, meg mindenhol.
ha és ha már a zenénél tartunk, ahol dolgozom folyamatosan szól a zene. ezzel még nem is lenne gond, ha nem ugyanaz a dvdnyi zene szólna mióta itt vagyok. szerintem ha jobban odafigyelnék akkor meg tudnám mondani h melyik szám után mi jön. ja és a legújabb zene is min. annyi idős mint én.
na most akkor ennyi ha még eszembe jut vmi írok
pápá
R
mármint mi a helyzet :)
nem írtam már pár napja, mondjuk nem is történt semmi olyan, ami nagyon különleges lenne, persze ha kiszínezem kicsit a sztorikat, akkor minden történet érdekes :)
szóval 2 napja voltam moziban megint 3d-ben, mármint nem 3dben mentem moziba, hanem a film amit vetítettek volt 3d-ben. elég jó volt, animációs film volt az Aliens vs. monsters, sztem 2d-ben is tetszett volna de így elég különleges volt. azt azért hozzá kell tenni h húsz perc után már nem volt annyira izgalmas h 3d-s. a héten játszák az új Halálos irambant, azt nem tom h megnézem-e, de köv héten lesz a Dragonball movie!!!! azt tuti megnézem.
van vmi, amit talán már írtam, talán nem, de most megemlítem. egy olyan dolog ami apróságnak hangzik mégis nagy dolog. szóval mostanában, amikor végzek mindig van itt vmi főnök (manager), s mikor megyek el, köszönök, ők pedig megköszönik a munkámat, először azt hittem h vmi extrát csináltam, de ez már többször is előfordult sőt olyan is volt h azt mondták: "good job". kemény mi. a lényeg az h tök jól esett, nagyon jó kedvem lett tőle :)
persze vannak szar dolgok is, pl.:
ma ketten voltunk lenn, a Toni (aki tadzsikisztáni srác, egyébként a neve Loik) meg én. Toni vmi zenét hallgatott a telefonjáról kihangosítva, majd jött a menedzser az étteremből, hallotta a zenét, és ahelyett h szólt volna h ezt nem kellene felhívta a mi főnökünket, és felnyomta a Tonit h zenét hallgat. értitek ti ezt? mert én nem. egyrészt kúrvára semmi köze a dologhoz, mert nem itt dolgozik, másrészt ha tudja h ezt nem kellene, akkor mondja h kapcsolja ki. ja és nem Ő az egyetlen, aki ezt csinálja, nagyon megy itt az egymást hátba döfés. persze ez nem amerikai dolog, ilyen nálunk is van, meg mindenhol.
ha és ha már a zenénél tartunk, ahol dolgozom folyamatosan szól a zene. ezzel még nem is lenne gond, ha nem ugyanaz a dvdnyi zene szólna mióta itt vagyok. szerintem ha jobban odafigyelnék akkor meg tudnám mondani h melyik szám után mi jön. ja és a legújabb zene is min. annyi idős mint én.
na most akkor ennyi ha még eszembe jut vmi írok
pápá
R
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
